Az Új Egyenlőség és Friedrich Ebert Alapítvány által közösen szervezett közbeszélgetés vendége volt Miklós Zsófia aki a DemNet kutatását mutatta be, amely szerint a kelet-európai államok többsége adókból és kedvezményekből álló nettó támogatást ad a multiknak. Majd Veres Máté, a GKI munkatársa hasonlította össze a nyugati és a magyar adószerkezetet. A beszélgetésbe bekapcsolódott Oszkó Péter volt pénzügyminiszer és Pogátsa Zoltán, az Új Egyenlőség főszerkesztője is.

  • Az olyan nemzetközi fejlesztési célokat mint a szegénység megszüntetése, az éhezés felszámolása, a jólét megteremtése, a nemek közti egyenlőség biztosítása stb. jelenleg a fejlődő államok csupán a fejlett államok fejlesztési támogatásaira támaszkodva tudják elérni.
  • A fejlődő országok adóbeszedési képességeit, kapacitásait vizsgálva kiderül, hogy egyik kezünkkel adunk, a másikkal elveszünk: a fejlődő országok több pénzt veszítenek nagyrészt nyugati gyökerű multinacionális cégek adó meg nem fizetése miatt (konzervatív becslés szerint a fejlődő országok évi 660-870 milliárd eurónyi összeget veszítenek el illegális tőkekiáramlás miatt) mint amennyi pénz a fejlett országoktól hivatalos fejlesztési támogatás formájában megkapnak.
  • Ahogy a Lux leaks és a Panama paper botrányok is rámutatnak, az adóelkerülés egy globális probléma; a világ minden részén el kell induljon egy folyamat ami ennek az igazságtalan rendszernek a megszüntetésére irányul.
  • Alacsonyabb mértékben szedünk be adót a vállalatoktól ebben a régióban mint az OECD átlag és ezt kompenzálandó fogyasztásból származó adó jövedelem az EOCD átlag fölött van.
  • Magyarországon az üzleti szektor egésze keveset fizet (Magyarország a régió adóparadicsoma: 9%-ra szállították le a társasági nyereségadót, de a legnagyobb cégek még ennyit sem fizetnek be – 2015-ben átlagosan 0,5%-ot fizettek be), így a magánszemélyekre és a fogyasztókra nehezednek a terhek.
  • Noha egy reprezentatív közvélemény kutatás szerint Magyarországon csupán 4% biztosítana adókedvezményt a nagyvállalatoknak (és 92% ért egyet azzal, hogy a nagyvállalatoknak abban az országban kellene adót fizetniük, amelyikben megtermelték a profitjukat), a vállalatok és a kormány közt köttetett külön megállapodások számát tekintve, Magyarország a harmadik helyen áll az Európai Unióban; ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a 795,6 millárd forintnyi adókedvezményből, amit a kormány összesen adott 2015-ben, 470 milliárd forint kedvezmény ment a cégeknek.
  • A DemNet kutatás ajánlásai:
    • Nagyobb transzparencia: az összes titkos adó megállapodás nyilvánosságra hozatala
    • Országos, évenkénti vállalati beszámolási kötelezettség
    • A régió elköteleződése a konszolidált társasági alap mellett; a lefele irányuló szabályozási verseny megfékezése érdekében
    • Negyedik pénzmosási direktíva kiegészítése: a vállalatok tényleg tulajdonosainak megismerése érdekében.
  • A Kelet-közép európai gazdaságtörténeti dilemma: ha csak a saját vállalati szektorát igyekszik organikusan fejleszteni egy ország, akkor hamar eltűnik a térképről, mert nem tud versenyezni a nyugatiakkal, de ha adókedvezményekkel és más eszközökkel ráveszik a nyugat európai vállalatokat, hogy vegyenek részt a gazdaságában, akkor kiszolgáltatottá válik és bekerül a lefele irányuló versenybe, hiszen a régió országai egymással versenyeznek a külföldi befektetések bevonzásáért.
  • Magyarország azért is van rossz pozícióban, mert jogstabilitásban, infrastruktúrában, humán erőforrásban nem tud hathatósan versenyezni, ezért különösen kell támaszkodnia az adókedvezményezési eszközökre.
  • A kelet európai külföldi működő tőke függő kapitalizmus-modell megbukott: 25 év alatt egy rendkívül lassú felzárkózást produkált, a bérek és a foglalkoztatás elhanyagolható méretű növekedésével, ahol a hazai tulajdonú, végterméket exportáló, versenyképes cégek bázisa tarthatatlanul kicsi.
  • Ez nem feltétlenül csupán a hibás adópolitika eredménye, hanem az alulfinanszírozott és nem eléggé támogatott fejlesztéspolitikáé is: az ország nem jött olyan helyzetbe (mint Kína, de akár Csehország vagy Lengyelország), hogy kitörjön az olcsó összeszerelő profilból és a beáramló külföldi tőkén felkapaszkodva saját erős gazdaságot építsen ki, amelybe jól működő egészségüggyel és oktatással folyamatosan egészséges, magasan képzett munkaerőt tudna pumpálni.
  • A jelenlegi adórendszer egyszerre növeli a társadalmi igazságtalanságot és csökkenti a versenyképességet miközben a kormányzat fizikai infrastruktúrát fejleszt és nem humántőkét.
  • Az országban élő 4 millió, megtakarítás nélküli, állami transzfereket leszámítva bevétel nélküli ember foglalkoztathatóvá tételét nem fogja tudni a piac vagy az adókedvezmények sora megoldani.

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.