Hogyan alakult ki a rendszerváltás után Magyarországon a médiapiac? Mi változott az azóta eltelt időben? Milyen tartalmakat fogyaszt egy átlagos magyar? Mennyire és miért fontos az állami hirdetések kérdése? Hogy függ össze a média és a demokrácia? Urbán Ágnessel, a Budapesti Corvinus Egyetem docensével, a Mérték Médiaelemző vezetőjével és Bátorfi Attilával, a CEU médiakutatójával beszélgetett Pogátsa Zoltán főszerkesztő.

  • A jó sajtó – ami tényszerű, ugyanakkor amiben minden újságíró szabadon kifejezheti a véleményét állami vagy gazdasági befolyásoltság nélkül – elengedhetetlenül fontos a demokrácia szempontjából, hiszen ezen keresztül juthatnak hozzá az állampolgárok azokhoz az információkhoz, amelyek alapján jó döntéseket tudnak hozni mind a hétköznapi életükben, mind négyévente a választások során.
  • A rendszerváltás után kiépülő médiapiac a ’90-es években még nem mutatta látványosan azokat az anomáliákat, amelyeknek köszönhetően később ennyire félrecsúszott a mérleg nyelve. Mára egyértelműen kiderült, hogy deficit volt már az elején is, hiszen azok a befektetők, amelyek a saját országukban magas etikai és szakmai színvonalat tartottak, Magyarországra csak úgy tekintettek, mint egy olyan országra, ahonnan ki lehet vinni az osztalékot; azaz szakmai befektetőkből pénzügyi befektetőkké avanzsáltak.
  • Míg a 2000-es évekre inkább baloldali túlsúly volt a média tulajdonlást tekintve, de – annak ellenére, hogy 2002 és 2010 között a Fidesz ellenzékben volt – 2010-re már sokkal hangsúlyosabb jobboldali érdekeltségűvé vált a sajtó Magyarországon. A baloldal jelenlegi alulreprezentáltságára csupán a kompetenciahiány lehet magyarázat.
  • Elgondolkodtató és kissé ijesztő is az a tendencia, hogy ha egy tévéadónál vagy akár üzleti lapnál nincsenek állami hirdetések, akkor annak rövid időn belül összeomlik az üzleti modellje. Úgy tűnik, hogy sem az internethez pártoló, egyre csökkenő számú előfizetők, sem a gazdasági hirdetők nem tudnak önállóan fenntartani médiaorgánumokat. Az is lehetséges azonban, hogy ez csak egy átmeneti perturbáció, amit az internet térnyerése okozott, de előbb-utóbb lezárul a tanulási folyamat és mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy nincs hiteles ingyenes információszolgáltatás (az internetről való tájékozódásnak is megvannak a buktatói).
  • A nyugati megyékben jelentősen több sajtóterméket vásárolnak mint a keleti megyékben. Ebből is látszik, hogy ahhoz, hogy a helyi lapok népszerűek legyenek, ahhoz kell egy olyan réteg, akiknek van igényük és anyagi forrásuk is a helyi közélet ilyen szintjén való bekapcsolódásra is – a hiteles közéleti tartalmakra, a kultúrára, a társadalmi pluralitás közvetítésére stb.
  • Bár nincsenek pontos adatok, becslések szerint Magyarországon csupán 30-50 ezer ember néz tévévitákat fontos társadalmi kérdésekről, ha beleszámoljuk az interneten, rádión és újságokon keresztül történő információszerzést is, a nyolcmillió választójoggal rendelkező állampolgár csupán egy töredéke jut hozzá hiteles, tényszerű tájékoztatáshoz.
  • A finanszírozást és állami hirdetések rendszerét vizsgálva felmerül a kérdés, hogy még egyáltalán lehet-e használni a médiapiac kifejezést a magyar média állapotokra vagy az már teljesen elveszette „piaci” jellegét.

(Benczi Melinda összefoglalója)

Kapcsolódó írások