Friedrich Ebert Stiftung: álmok és rémálmok nyomában 

Orbán Viktor a magyar társadalom félelmeit az idei választási kampányban olyan módon használta fel, olyan módon kísérletezett velük, amely az egész világon egyedülálló. És nyert, kétharmadot ért el. Erről beszélt Molnár János a Friedrich Ebert Stiftung tudományos munkatársa a szervezet „A félelem megöli a lelket” című konferenciáján, melyen több kutatás vezetői ismertették a magyar társadalom negatív érzelmeivel kapcsolatos következtetéseiket.

Molnár szerint a mai társadalom félelemszintje növekszik, ami részben nemzetközi jelenség, részben magyar unikum. Orbán mostani győzelme ugyan beleillik a Brexit, a Trump-elnökség sorba, de a félelmek kiaknázásában a magyar miniszterelnök olyan szintre jutott el, mint előtte senki. Egyre határozottabban épít a szorongásra, az egyes társadalmi csoportokat egyre erőteljesebben állítja szembe egymással, egyre rombolóbb erővé teszi a félelmet, mert a reményre, az együttműködésre támaszkodva a miniszterelnök már nem tudna hatalmon maradni. A FES tudományos munkatársa közös gondolkodásra hív a félelemgyár működésének megértése érdekében, és ennek a folyamatnak a része volt a mostani rendezvény is.

A konferencián Boros Tamás, a Policy Solutions stratégiai igazgatója ismertette „A magyar rémálom” című kutatás eredményeit, amely a Závecz Research intézettel való együttműködésben készült. Ez a munka folytatása „A Magyar Álom” című 2017-es felmérésnek, amely megmutatta, hogy a magyarok többsége szimbolikusan „800 kilométerrel nyugatabbra – valahol az osztrák-svájci határon – szeretne élni, a Kádár-rendszer kiszámíthatóságában, biztonságában, társadalmi egyenlőségében, de Nyugat-Európa életszínvonalán”.

Boros Tamás: Az emberek az élet kiszámíthatatlanságától félnek a legjobban, de a migráció is kapott 20 százalékot

Kiderült, hogy miközben a felnőtt magyarok harmada egyáltalán nem álmodozik, egy másik harmad pedig már lemondott álmairól, rémálmai szinte mindenkinek vannak.  A magyar emberek legfontosabb személyes félelmei közé tartozik az „élet kiszámíthatatlansága” (30%), a „komolyabb betegség” (24%) az „anyagi bizonytalanság, és a hóvégi számlák kifizetetlensége” (23%). A kutatási eredmények szerint ezeket szorosan követte a kiszolgáltatottságtól (21%) és a migrációtól való félelem (20%).

A kutatók a társadalom általános hangulatából indultak ki. Azt találták, hogy a boldogság érzete Magyarországon leginkább a fiatalokra, a magas végzettségűekre, a Dunántúlon (főleg megyeszékhelyeken) élőkre és a jobboldali (Fidesz) szavazókra jellemző. A legboldogtalanabbak a 8 általánost végzettek, a középkorúak és idősek, a Dél-Alföldön és Észak-Magyarországon – főleg kisvárosokban – élők, valamint az átlagnál néhány százalékponttal nagyobb mértékben a nők.

Az elvárások legkevésbé a fiatalokat és általában a férfiakat nyomasztják, míg a negyvenéves korosztály és a 8 általánost végzettek érzik leginkább a rájuk nehezedő nyomást. Mint egy érdi interjúalany mondta: „A sárga csekk mindenki legnagyobb félelme,. Vajon be tudom-e fizetni a hó végén?” A félelemérzet az átlagot meghaladja a 60 évnél idősebbek, a baloldali szavazók és a nők körében is.

Megtudhattuk: A magyarok aggodalmait 50 éves korukig dominálja az anyagi helyzetük, később erősebbé válik a betegségektől vagy a kiszolgáltatottságtól való félelem. A 18-29 év közöttiek körében meghatározó (harmadik legerősebb) félelem a lakhatás elvesztése – ez a kérdés más társadalmi csoportokban sokkal kevésbé jellemző.

A kutatók arra is kíváncsiak voltak, hogy az ország sorsával kapcsolatban milyen aggodalmak élnek a magyar társadalomban. Kiderült, hogy hazánk jövőjét tekintve egyértelmű az optimisták többsége: majdnem kétszer annyian vannak a bizakodóak, mint azok, akik aggodalmat éreznek Magyarország kilátásaival kapcsolatban. Amikor a megkérdezetteknek egy listán felsorolt események közül kellett kiválasztaniuk azt a hármat, amely a leginkább aggasztja őket, jelentős fölénnyel az egészségügy kérdését nevezték meg a legtöbben, minden második válaszadó. Minden harmadik magyar fél a magyar társadalom elszegényedésétől, minden negyediket komolyan nyugtalanítja, hogy tovább nőnek a társadalmi különbségek és egyre inkább kinyílik a társadalmi olló a gazdagok és a szegények között. „Lassan olyan lesz a világ, mint az éhezők viadalában. Néhány kiválasztott birtokol majd mindent” – mondta erről egy interjúalany. Az országgal kapcsolatos félelemranglista negyedik helyén a „nem lesz nyugdíj a következő generációnak” válasz szerepelt. Az ötödik leggyakoribb válasz volt a migránsok növekvő számától való félelem.

Boros Tamás értékelése szerint a témákból látszik, hogy a magyar társadalmat elsősorban baloldali kérdések aggasztják, mint amilyen a létbizonytalanság, a kiszolgáltatottság, az elszegényedés.

A közvetlen pártpolitikával kapcsolatos félelmek iránya azonban a Policy Solutions kutatása szerint az ellenkező irányban térnek ki.  A válaszokból – ahogyan a választások eredményéből is – kiderül, hogy egyértelműen a Fidesznek a legjobb a megítélése a magyar társadalmon belül, a legtöbben viszont a Demokratikus Koalíciótól féltik az országot, de hibahatáron belül találjuk az MSZP-t is. Ebből a kutatók arra következtetnek, hogy hiába telt el több mint 8 év, az emberekből még mindig erős ellenérzéseket vált ki az egykor hatalmon lévő baloldali politikai elit.

Kiss Ambrus (mikrofonnal a kezében): a magyar dolgozók mindössze 15%-ának nincsenek, vagy minimálisak a munka világát érintő félelmei

A migrációtól való félelmekről Messing Vera az MTA szakértője beszélt. Mint elmondta a nemzetközi kutatások egyértelművé teszik, hogy a migrációtól való félelem semmilyen összefüggést sem mutat azzal, hogy a menekültek jelen vannak-e egyes országokban. Sőt: míg a magyar társadalomban Európa-szerte kiemelkedően magas, 62%-os a bevándorlás elutasítottsága, addig ahol sok a menekült, például Németországban, ott a bevándorlók jelenléte csak az emberek 7%-át zavarja. Svédországban az a mutató csak 2%-os. A kutatók az adatok elemzéséből arra a következtetésre jutottak, hogy a bevándorlóktól az emberek elsősorban olyan országokban félnek, ahol sérült a társadalom szövete, amelynek lakói nem bíznak egymásban és az állami intézményekben, ahol gyenge a szociális kohézió és a szolidaritás érzése.

A nők félelmeiről Gregor Anikó, adjunktus, ELTE Társadalomtudományi Kar kutatója mondta el: kutatásai szerint a nőket elsősorban a megélhetés gondjai aggasztják, azok között is szembetűnő, hogy szociális ellátórendszerek és megfelelő segítség hiányában legtöbbször családon belül kell megoldani a fogya­tékosok, betegek, idősek gondozását. A felmérések iszonyatos feszültségeket mutatnak társadalmi csoportok között. Amikor a megkérdezettek arról formálhattak véleményt, hogy melyik társadalmi csoportot támogatnák erősebben, vagy kevésbé, kiderült, hogy a szűkülő erőforrások felerősítik a csoportok közötti konfliktusokat. A határon túliak, a menekülteknek és a cigányok támogatását szinte mindenki sokallja. A hat éven aluli kisgyerekkel élő nők kifejezetten kevésbé támogatnák a jelenlegihez képest a nyugdíjasokat.

Kiss Ambrustól, a Policy Agenda igazgatójától a rendezvény résztvevői megtudhatták, hogy a magyar dolgozói társadalom mindössze 15%-ának nincsenek, vagy minimálisak a munka világát érintő félelmei. További 38% esetében enyhe félelmekről beszélhetünk, 41% erősebb, több területet is érintő félelmekről számol be, míg 6%, aki nagyon erős, szinte mindegyik vizsgált kérdésre szorongó választ adott.  A szakértő Theo Tsaousides pszichológus összegzését tartja irányadónak arról, hogy mit is tehetünk közös félelmeink kezelése érdekében. Egyebek mellett tisztelni kell a félelmet, meg kell érteni a mechanikáját, kideríteni okát, a félelmek ellenére kell cselekedni, nem pedig a félelmek miatt, de amit a szakértő a legfontosabbnak tart, nem szabad félni segítséget kérni. A munkahelyeken ez a segítség elsősorban a szakszervezetektől várható. Kiss Ambrus emlékeztetett, a kutatások bebizonyították, hogy a félelem szintje alacsonyabb azokon a munkahelyeken, ahol van érdekvédelmi szervezet.

Kapcsolódó írások