Kína elmúlt négy évtizedes fejlődése a világtörténelem legnagyobb gazdasági robbanása. Míg a rendszerváltáskor még jóval mögöttünk voltak, közben elénk ugrottak. Miért lépett ez a kontinensnyi ország az utóbbi 30 évben ekkorát előre, míg mi szinte egyhelyben álltunk? Fenntartható pályán mozog-e a kínai gazdaság? A kommunista párt által vezetett ország szocializmust épít kapitalista piaci eszközökkel? Hogyan képes az egypártrendszer a társadalmi fejlődés és a gazdasági innováció motorja lenni?

Az Új Egyenlőség stúdiójában a kínai modellről Kusai Sándor volt kínai nagykövet, egyetemi oktató, Salát Gergely, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense és Pogátsa Zoltán főszerkesztő beszélgetett.

Összevetésben nem Kína a csoda, hanem a magyar fejlődés a probléma – jegyezte meg Kusai Sándor. Salát Gergely pedig arról beszélt, hogy Kínában nem volt rendszerváltás, nem kellett a múlttal szembenézni. Nem politikai megfontolások, hanem a gazdasági és társadalmi racionalitás dönthette el, hogy mely ágazatok és vállalatok maradnak állami tulajdonban és mit privatizálnak. A szédületesen gyors gazdasági fejlődés egyfelől szétszakította Kínát gazdag és szegény régiókra, másfelől a további növekedésének biztos hátterét adják a gyenge régiók.

• Kína a legjobb példa arra, hogy mennyire tartalmatlanok a gazdasági fejlődés kulturalista magyarázatai, amelyekkel Magyarországon a jobboldaliak pozitívan („tehetséges magyarok”), a liberálisok negatívan („képtelenek a versenyre”) érvelnek. Ugyanaz a kínai kultúra volt képes Mao alatt az éhínséget produkálni, mint amelyik nem sokkal később a világtörténelem legnagyobb kiugrását. A gazdasági fejlődés kulcsa a megfelelő motivációban keresendő, bármely kultúrában.

• Kína a szocializmus kezdeti szakaszában van, ezért használhatják a kapitalista módszereket, legalább is a Kínai Kommunista Párt ideológiája szerint. A kínai gazdasági reform Teng Hsziao-ping irányításával kezdődött 1979-ben, és négy évtizede tart. „Nem érdekes, hogy a macska fekete vagy fehér, amíg megfogja az egeret” – Teng mondása jól érzékelteti a kínai modell lényegét. Politikai rendszerváltás nélkül keresték és keresik a kínaiak a gazdasági fejlődés leggyorsabb útjait. Állami irányítással és szabályozással magán és állami vállalatok egymás mellett élése gazdasági fejlődés motorja. Minden bank állami bank továbbra is. A kínai fejlesztő állami modell mutatja, hogy vegyes gazdaság is képes fejlődni és nem igaz az a liberális nézet, hogy az állam minden körülmények között rossz gazda.

• A kis– és középvállalatok közti valódi versenyt a reformmal ismét lehetővé tettek. A verseny lehetségessé tétele az elmúlt évek gazdasági robbanásának egyik hajtóereje.

Kínában a szocializmus nem társult jóléti állammal, mint Kelet-Európában, ahol azt a rendszerváltás után leépítették. Az állami újraelosztás szintje OECD összehasonlításban Kínéban nagyon alacsony. A szociális és egészségügyi ellátások korábban egyáltalán nem és lassú növekedésük miatt még most sem hasonlíthatók a miénkhez. Viszont manapság egyértelműen nő a szociális állam Kínában, a humántőke emelése pedig egyértelmű cél a családoktól a nemzeti szintig.

• Az évi 8-10 százalékos kiugróan magas fejlődésnek részben magyarázata, hogy Kína alacsonyabb fejlettségi szintről indult, mint a rendszerváltó európai országok, így Magyarország is. A piaci verseny, a versenyt ideológiamentesen irányító, szervező és szabályozó állam, azaz a kínai fejlesztő állami modell együttesen eredményezik: 30-40 milliós régiók egy-két évtized alatti fantasztikus fejlődését, Kína modernizációját. Kína 40 év alatt agrár országból modern ipari nagyhatalommá vált. Shenzen, a 27 000 kilométeres gyorsvasút hálózat vagy a Huawei technológiai óriás felfejlődése jól mutatják az elmúlt évtizedek eredményeit.

• De már a jövőt is sejtetik a Huawei körül kirobbant amerikai-kínai viták. Kína vezető szerepet játszik már ma a világban zajló technológiai forradalomban.

• Ha Kínát árnyaltan kívánjuk megítélni, ne egy országban,. például Németországban vagy egy országcsoportban, mondjuk a visegrádi négyekben gondolkodjunk. Kína egy európai kontinensnyi ország területileg és háromszor többen lakják. Ahogy Európában is nagy fejlettségi különbségek vannak pl. London és a szicíliai falvak vagy Budapest és a nyírségi szegény települések között, ez a fejlettségi szakadás Kínára is jellemző még. Kína léptéke azonos a teljes Európáéval.

A korrupció ma is jellemző a társadalomban, áthatja a politikát és a közigazgatást, de ez nem gátja a rendkívül gyors fejlődésnek. A kínai kommunista párt harcol ellene, de nem gondolja, hogy addig nem lehetséges a fejlődés, ameddig korrupció van. Minden bizonnyal a gazdasági és társadalmi fejlettség magasabb szintjén – ahogy a skandináv országokban is lezajlott – lényegesen alacsonyabb szintű lesz. A fejletlenebb országokban magasabb a korrupció, a fejlettebbekben alacsonyabb…

• A rendkívül gyors gazdasági fejlődés fenntarthatóságát négy tényező befolyásolhatja. A környezetkárosítás problémái, a társadalmi és regionális egyenlőtlenségek, az adósságállomány nem kívánatos mértéke és a népesedési, elöregedési problémák. Jó esély van arra, hogy a kínai fejlesztő állam valamennyi kérdésre talál megoldást, mert felismerték a problémákat és dolgoznak azok kezelési megoldásain. Az érdemi megoldások eredménye is csak évtizedek múlva lesz látható és mérhető.

• A kínai egypártrendszer azért lehet működőképes, mert a Kínai Kommunista Párton belül valódi vitákban ütköznek az üzleti, a politikai, a katonai érdekcsoportokat képviselő politikusok. A KKP nem olyan viták nélküli top down monolit, mint például a Fidesz. A kínai gazdasági és társadalmi fejlődés bizonyítja, hogy a képviseleti demokráciának ez az Európában és Amerikában nem alkalmazható formája kínai körülmények között eredményesen működtethető. A Kínai Kommunista Párt pragmatizmusa pedig abból a kínai felfogásból vezethető le, hogy a kínai ember számára semmi sem fekete vagy fehér, és még kevésbé örök. A KKP szerint a szocializmus építésének kezdeti szakaszában, ahol ma Kína tart, igenis lehet magán és állami vegyes tulajdonú piacgazdasággal és kapitalista eszközökkel a gazdasági és társadalmi fejlődést előmozdítani.

Összefoglaló: Gábor Péter

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.