Ellen Meiksins Wood (2017): The Origin of Capitalism – A Longer View; London: Verso Books

Bár sokan hitték, hogy a Szovjetunió összeomlásával a létező világok legjobbika köszönt be, az események ezt minimum megkérdőjelezik. Ilyen időkben érdemes elgondolkodnunk azon, hogy a kapitalista logika tényleg az emberi természet része-e.

Nagy Klára

Ellen Meiksins Wood azonban eggyel hátrébb lép: azt javasolja, hogy ahhoz, hogy jól értsük a jelenleg létező rendszert és annak alternatíváit, először a keletkezésével kell foglalkoznunk. Wood szerint az okozatot nem lehet megérteni az ok ismerete nélkül, ezért a kapitalizmus működésének leírásához először is a tőkés a rendszer létrejöttét kell megvizsgálnunk.

Ellen Meiksins Wood amerikai marxista történész éveken keresztül tanított politológiát a torontói York Universityn. Életművében alapvetően a kapitalizmus kialakulásának történelmi különlegességét helyezi a középpontba, vitatkozva a strukturalista és a teleologikus megközelítésekkel, melyek a rendszer kényszerítőerejével, illetve egy megvalósult végeredményből visszafele következtetve magyaráznak társadalmi folyamatokat. Az Origin of Capitalism először 1999-ben jelent meg, majd Wood kibővítette 2002-ben, ekkor kapta meg A Longer View alcímét is. Tizenöt évvel később, 2017-ben, egy évvel Wood halála után pedig újra kiadták a bővített változatot.

A könyv alapvetően két egyszerű, mégis kiemelkedően fontos állítás mellett érvel. Az első az, hogy

a kapitalizmus nem természetes fejlődési útja az emberiségnek, létrejötte csupán egy sajátos történelmi helyzet eredménye, ami az angliai birtokok tulajdonviszonyának átalakulásához kötődik.

Ebből tehát következik, hogy nem mennyiségi, hanem minőségi változáshoz kell kötnünk a kapitalizmus kialakulását. Szó sincs itt a mennyiségi változáson alapuló eredeti tőkefelhalmozásról vagy a kapitalizmus szelleméről, ami csak megfelelő mennyiségű tőke felhalmozásával tudott utat törni magának. A kapitalizmus kialakulását egy társadalmi viszonyokat átalakító minőségi változásként kell értelmeznünk.

Wood második fő állítása az, hogy a kapitalizmust – a közvélekedéssel ellentétben – nem a városi iparosok vagy kereskedők hozták létre, hanem az angol vidékhez köthető.

Wood kapitalizmus alatt egy olyan rendszert ért, melyben a nyereséggel járó csere miatt termelnek javakat és szolgáltatásokat, ahol még az emberi munkaerő is áruvá válik, és ahol a gazdaság összes szereplője alá van vetve a piacnak.

Párhuzamos történetek

A könyv első harmada, a Histories of Transition (Az átmenet történetei) fejezet alapvetően a kapitalizmus kialakulását magyarázó főbb elméleteket foglalja, illetve kapcsolja össze. Az uralkodó kereskedelmi modell (commercialization model) azt állítja, hogy a kapitalizmus bele van kódolva az emberi természetbe, hisz mindenki fejlődni akar, miközben csak saját érdekét tartja a szeme előtt. Ennek az ókor óta tartó, a városiasodás segítségével történő „fejlődésnek” a kapitalizmus az utolsó lépcsőfoka, amire elegendő tőke felhalmozásával sikerült fellépni, tehát mennyiségi és nem minőségi változás történt. A kapitalizmust alapvetően a verseny, a haszonmaximalizálás és a tőkefelhalmozás jellemzi. Ez a magyarázat itt azonban ellentmondásba ütközik: a piaci folyamatokban való részvétel lehetősége nem fér össze az elvileg kezdettől fogva adott, minden emberbe kódolt gazdasági törvényekkel. Wood alapvető problémája ezzel (és sok más modellel) az, hogy nem ad magyarázatot arra, hogy miért nem máshol és máskor alakult ki kapitalista termelési mód.

E kereskedelmi modellt számos bírálat érte. Az egyik legfontosabb a világrendszer-elmélet, ami a kapitalizmus létét egy világméretű, egyenlőtlen cserén alapuló kereskedelemben képzeli el. Ennek Nyugat-Európa a haszonélvezője, melynél bár voltak fejlettebb kultúrák a kapitalizmus kezdetén, azok gazdaságát elzárta az egyenlőtlen csere. Európa viszont az így felhalmozott vagyonnal képes volt elrugaszkodni és létrehozni a kapitalizmust, elsősorban az ipari termelésbe való befektetés által. Más előnyökkel is rendelkezett Nyugat-Európa. Míg a kisebb közigazgatási egységeken alapuló feudalizmus elősegítette a kereskedelmet és a felhalmozást, a nem európai birodalmak vezetői inkább felélték a vagyont annak befektetése helyett. Wood szerint azonban ez az értelmezés a kereskedelmi modell által kínált paradigmában marad, hisz mennyiségi, és nem minőségi váltáshoz köti a kapitalizmus kialakulását.

A következő részben Wood a marxista narratívákat összegzi, ami már azért is kihívás, mert maga Marx is kétféleképpen írt a kapitalizmus kialakulásáról. Míg A német ideológiában és a Kommunista kiáltványban úgy érvelt, hogy már a feudalizmus alatt is léteztek kapitalista típusú viszonyok, a Grundrissében és a Tőkében a kapitalizmus kialakulását már egy konkrét történelmi eseményhez, az úgynevezett eredeti tőkefelhalmozáshoz köti.

Wood is a második értelmezéssel azonosul, miszerint a tőke felhalmozása szükséges, de nem elégséges feltétele az átalakulásnak.

Az olyan tőkefelhalmozásra, amely nem vezet kapitalizmushoz, példa lehet Spanyolország a nagy földrajzi felfedezések korában.

A kapitalizmus kialakulásáról szóló marxista viták két kiemelkedő szereplője Paul Sweezy és Maurice Dobb, akik nagyon különbözőféleképpen gondolkoztak a folyamat mozgatórugójáról. Sweezy a kereskedelem bővülése mellett érvelt, mely maga után vonta, hogy már nem kizárólag a közvetlen felhasználásra, hanem eladásra, a piaci árucsere érdekében termeltek. E magyarázat szerint a sorsdöntő események a városban történtek meg, mivel ez a kereskedők és a kereskedelem helyszíne. Dobb (és a későbbiekben Hilton) ezzel szemben a jobbágyok és a földesurak közti osztálykonfliktusokat hangsúlyozta. A termelés növelésének érdekében a földesurak egyre nagyobb nyomást gyakoroltak a földművelőkre, ami miatt egyrészt fejlődött a technológia, másrészt viszont kialakult egy osztálykonfliktus, ami átalakuláshoz vezetett. Ez az elmélet tehát vidékre helyezi kapitalizmus kialakulását.

Robert Brenner Dobb oldalán szállt be a vitába, és érvelését az angol feudális tulajdonstruktúrára építette. E rendszerben a földesurak birtokolták a termőterületek nagy részét, melyet kiadtak haszonbérlőknek, akik a minél jobb gazdasági termelés érdekében meghatározott mezőgazdasági termények termelésére szakosodtak. Mivel a rendszer összes szereplőjének megélhetése a piaci árucseréből szerezhető hasznon múlt, a földesurak anyagilag függtek a bérlőktől, akik az első pillanattól kezdve kapitalistaként viselkedtek. Ez a feudalizmus működésének tudható be, nem pedig valamiféle kapitalizmust megelőlegező modellnek. Brenner szerint a gazdasági függés nem az eredménye, hanem a kiindulópontja a kapitalizmus kialakulásának. Brenner emellett nem tagadja a kereskedők jelentőségét, ám megkülönbözteti a szabad polgárt (burgeois) a tőkéstől (capitalist).

Árnyalja a képet E. P. Thompson a piaci társadalom keletkezésével foglalkozó munkássága. Szerinte a 18. századig nem a piaci ideológia volt az uralkodó, hisz az emberek annak ellenére is megválaszthatták a közvetlen kapcsolataikat, hogy alig volt ráhatásuk a piacra.

Thompson hangsúlyozza, hogy az állam jelentős hatást gyakorolt a gazdasági-társadalmi átalakulásra –említve például a bírósági döntéseket, melyek a gazdasági termelékenységet minden másnál előrébb helyezték.

A kapitalizmus eredete

A kapitalizmus kialakulásáról szóló elméletek összegzése után Wood rátér a mindenki által vár, a kapitalizmus eredetéről szóló címadó fejezetre. Wood szerint elsősorban el kell választani két gyakran összekapcsolt fogalmat: a szabad polgárt (bourgeois) a tőkéstől (capitalist), a kapitalizmust pedig a várostól. A kapitalizmus eredetét nem köthetjük elsődlegesen se a városiasodáshoz, se a kereskedelemhez, hisz sok magasan fejlett városból nem alakult ki kapitalizmus. A kapitalizmus előtti kereskedelem egymástól elkülönült piacokat kötött össze, és a helyi szakosodáson és munkamegosztásin alapult a belső verseny helyett. Gyenge kapcsolat állt fent termelés és csere között, a termelők jellemzően nem eladásra termeltek, hisz elsődlegesen a luxus, nem pedig a létfontosságú termékek kereskedelméről volt szó.

A piaci társadalmakkal ellentétben nem a termelés költségeinek csökkentésével akartak több profitot kisajtolni, hanem az olcsón megtermelt helyi termékek drágább eladásából. Ami viszont a legfontosabb, hogy az egyén megélhetése nem függött a piactól.

A kapitalizmus akkor születik meg, amikor az létfontosságú termékek, elsősorban az élelmiszer bekerül a piac körforgásába. Ez nem azt jelenti, hogy nem volt korábban élelmiszer-csere, ám nem ez jelentette a kereskedelem motorját, és nem is ez ösztönözte az adott áru termelését.

Wood kitér Firenze és Németalföld esetére, amiket példaként szoktak hozni a kapitalizmus sikertelen kialakulásra. Mindkét esetben a termelési- és a tulajdonviszonyokra vezeti vissza, hogy miért nem kapitalizmust megelőlegező gazdaságokról van szó: az elit hatalma ezekben ugyanis elsődlegesen nem gazdasági előnyökön (extra economic advanteges) alapul. Ilyen nem gazdasági eszközök például a hivatalok, vagy a hadsereg.

Mi történt az angol vidéken?

Brenner érvelését folytatva Wood ír még az agrárkapitalizmus angliai kialakulásáról is. Alapvetően két szereplőt különböztet meg: a terményt eltulajdonítókat és a termelőket. Az önfenntartás teljesen a (élelmiszer)piactól függ.

Az angol gazdaság és politika egyedülálló, így érhető, hogy miért épp itt alakult ki az agrárkapitalizmus. Anglia már a 11. században koherens politika és katonai egységet alkotott, ami a 16. században a korban egyedülálló módon fejlett és egységes út és vízhálózattal gazdagodott. Mindemellett két fontos politikai folyamat is lezajlott. Egyrészt a feudális parcellázott közigazgatás itt szűnt meg leghamarabb, így megerősödött a központi hatalom. Másrészt az uralkodó osztály minden európai kortársánál hamarabb szabadult meg katonai kötelezettségeitől (demilitarizálódott), cserébe kivételesen nagy területeket kaptak – és velük együtt lehetőséget is annak újfajta használatára.

E területeket bérlők művelték, mégpedig nem feudális, hanem piaci alapon, ami miatt változékony bérleti díjat fizettek. Az uralkodó osztály kevés nem gazdasági, de sok gazdasági előnnyel rendelkezett: így több bevételt nem a bérleti díjon keresztül, hanem közvetett módon, a termelékenység növelésével tudtak szerezni. Ezzel szemben például Franciaországban rögzített földbérleti díj volt, ami nem ösztönzött a termelékenység növelésére. Az angol feudalizmusban is előfordultak rögzített földbérleti díjak, ám mivel ők is ugyanazon a piacon adtak el, mint a többiek, hasonló függő helyzetbe kerültek. Ez alapján három osztály alakult: a földesúr, a földbérlők és a bérmunkások versenyben lemaradó, egyre növekvő csoportja.

A versengő piac tehát nem az oka, hanem a következménye a kapitalizmusnak és a piaci elveken szerveződő társadalomnak.

Az agrárkapitalizmus kialakulása átformálta az idilli angol vidéket: végtelen zöld gyep, egy-egy gazdag parasztház, szegények sehol – hisz amúgy is csak munkába menet vágtak át a területeken. A társadalom is átalakult a proletarizációval, tömegek indultak el London, a kor legnagyobb egységes piacának központja felé, amihez később más nagyvárosok is szorosan kapcsolódtak: Birmingham a fegyveriparával, vagy a Manchester a textiliparral (nem véletlenül hívják Cottonopolisnak). A városi népesség növekedése azonban nem csak ennek volt köszönhető: a hatékonyabb mezőgazdaság miatt megnövekedett a születések száma. A növekvő népesség pedig paradox módon egyben növekvő vásárlóerőt is jelentett, hisz csak így tudtak hozzájutni a legszükségesebb termékekhez. A mezőgazdaság átalakulása tömeges munkanélküliséget eredményezett, miközben egyre több embert tudott ellátni: ez a két tényező jelentett alapot az iparosításhoz.

A versengő piac logikájából következett a tulajdonszerkezet megváltozása is. Az addigi bevonó, sokszor közös használaton alapuló gyakorlat helyét a kizárás vette át. Ennek talán legpontosabb példája a bekerítés volt, mely során az angol termőföldeket legelőkké alakították át a termelékenység növelés érdekében. Az új tulajdonszerkezetet új elmélet írta le, és kívánta elfogadtatni az alávetettekkel. Ezt ebben az esetben John Locke, az angol felvilágosodás filozófusa fogalmazta meg a Second Treatise of Government c. munkájában, melyben kiemelt szerepet kapott a megfelelő hasznosítás (improvement) fogalma.

Locke egészen odáig ment el, hogy jogosnak tartsa, ha a nem megfelelően hasznosított területet új tulajdonos veszi át. Ez az elmélete később hivatkozási alapul szolgálhatott a gyarmatosításhoz, hisz az őslakosok nem a „hatékony” angol módszer szerint használták területeiket.

Érdemes átgondolni, hogy a közvetlen kifosztást preferáló francia vagy spanyol hódítások ennyire különböznek a gazdasági hatalomra és kizsákmányolásra épített brit gyarmatosítástól. Utóbbi kísérleti laboratóriumaként szolgált Írország, ahol az angol gazdaságtól való függés már a Tudorok korában megjelent. Bár a kapitalizmus alapvetően nemzeti piacon alapul, a tőke felhalmozása érdekében kilép a nemzetközi színtérre, ahol sikeresen tudja alkalmazni gazdasági kényszerítő erejét hatékonyságának köszönhető versenyelőnye miatt. Itt azonban megáll a gondolatmenet. Wood ugyan utal arra, hogy milyen találékony módon olvasztja be a helyi gazdasági rendszereket a kapitalizmus, ennek részletezése talán bővített volna az erősen Nagy-Britannia szerepére koncentráló nézőponton. Hisz az olyan nagy hatású jelenségek, mint az intézményesített rabszolgaság, vagy a Kelet-Európában kialakuló második jobbágyság nem érthetőek meg a kapitalizmus eredetének ismerete nélkül.

Összegzés és áttekintés

A The Origin of Capitalism (A kapitalizmus eredete) egy kivételesen jól szerkesztett és meglepően rövid könyv. A címek lényegre törők, pontosan jelölik az adott (al)fejezetben kifejtett témát, a struktúra egyértelműen vezeti végig az olvasót a kapitalizmus eredetéről szóló viták sűrűjén. Minden fejezet az előzőleg ismertetett tudások összefoglalásával indul, bemutatja az új érveket, azok esetleges cáfolatait, majd a végén összefoglalja azokat. Ám pont ennek az alaposságnak köszönhető, hogy a folyamatos ismétlés és összefoglalás néha ismétlődővé teszi a szöveget. Mindemellett olvasóbarát és tapintatos szöveg: alapvetően egyszerű angolsággal íródott, a kulcsszavak tipográfiailag is ki vannak emelve, Wood pedig a folyamatos előre- és hátrautalásokkal összeköti a narratívákat.

Az olvasásélményhez jócskán hozzad az is, hogy

Wood erősen épít az empíriára, nem általánosítva beszél egy-egy jelenségről, hanem hajlandó szétszálazni a különböző változatokat, majd a mikro helyzetekből elemezni a makro struktúrákat, és helyhez és térhez kötve bizonyítani állításait,

de adott helyzetben akár az etimológiához is fordul. A szerkezethez hozzátartozik az irodalomjegyzék, amiben Wood elegánsan kommentálva ajánlja az általa kapcsolódónak tartott olvasmányokat.

Összességében tehát Wood egy kiemelkedő jelentőségű könyvet írt, mely nem pusztán áttekinti a kapitalizmus kialakulásáról szóló irodalmat, de saját, új szempontokat behozó nézeteit is alaposan alátámasztva mutatja be.

Valóban megfosztja a természetesség minden látszatától a kapitalizmust, és megmutatja, hogy kialakulása mennyire esetleges volt. Mivel a tőkés rendszer történelmileg sajátos feltételek mellett jött létre, elképzelhető a vége is.

Ha a kialakulás történeti, és nem eleve adott, akkor mindenkori válságait is érdemes történeti összefüggéseibe helyezve vizsgálni. Őszintén remélem, hogy a könyvet hamarosan magyarul is olvashatjuk.

Címfotónkon: Ellen Meiksins Wood –  Rosa Luxemburg-Stiftung via Wikipedia

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.