Az alacsony bérek okozzák a legnagyobb gondot a fiatalok számára, s az, hogy az előrejutásnál  a tudás és a szorgalom kevesebbet ér a kapcsolatoknál. Az Y nemzedék kiszolgáltatottnak érzi magát, a Z generáció pedig a karrierelehetőségek hiányára panaszkodik. Vajon mit gondolnak a fiatalok az érdekvédelemről, a szakszervezetekről?

Bábel Balázs,
Kiss Nikoletta,
Kunert Annamária

2018 nyár elején látott napvilágot a Szakszervezeti Ifjúsági Szövetség (SZISZ) és a Policy Agenda közös kutatásának eredménye, amely számtalan kérdésre adott választ, azonban általa még több kérdés fogalmazódott meg. A felmérés egyik legfontosabb konklúziója, hogy a magasabb bér és a stabil munkahelyek iránti vágy mellett megjelenik egyfajta apátia is a karrierlehetőségekkel és a kemény munka eredményével kapcsolatban. Az akkor megkérdezettek nagy része úgy gondolja, hogy a munkahelyi előmenetelben nem a tudás és a szorgalom számít, hanem a kapcsolati tőke, amely hosszú távon sem a munkavállalók, sem a munkáltatók szempontjából nem egészséges.

Mivel az akkori kutatás nem reprezentatív, az abból levont következtetéseink is korlátozottak maradtak, sok olyan nyitott kérdés maradt, amelyek pontosabb megismerése elengedhetetlen ahhoz, hogy válaszokat találjunk a generációs különbségek okozta kihívások kezelésére. Ezért 2018 október végén megismételtük a kutatást 1000 fő részvételével, reprezentatív mintán, melyet ismét a Policy Agenda végzett el. A munka során a fiatalok (18−35 éves korosztály) véleményének megismerése mellett arra törekedtünk, hogy megnézzük, van-e véleményeltérés az Y és a Z generáció között.

Y generációs szakszervezeti tisztségviselőkként úgy gondoljuk, hogy a szakszervezeteknek kiemelten fontos szerepük van a társadalomban és a munkavállaló fiatalok életében, ezért ismételtük meg a felmérést részben ugyanazokkal a kérdésekkel, de olyan módon, amely már megfelel a reprezentativitás követelményeinek is. Ezáltal sokkal közelebb kerültünk a fiatalok munka világáról és szakszervezetekről alkotott képéhez, amely információt érdemes számba venni a szakszervezeti tevékenység tervezgetése közben.

Ahhoz, hogy megszólítsuk a fiatalokat, először meg kell értenünk őket!

A körülöttünk lévő világ folyamatosan változik, nincs ez másként a társadalom tagjaival sem. Az emberek többsége hajlamos az utána következő nemzedékek tagjaira úgy tekinteni, mint valami csodabogarakra, és ez különösen igaz, ha az Y (1980 és 1994 között született) és a Z (1995 és 2010 között született) generációról van szó.

Ez a vélemény nem légből kapott, valóban különbözünk az X generációtól, hiszen egy teljesen más világba születtünk. Másként neveltek minket a szüleink, más eszközöket használunk az önkifejezésre és az életszemléletünk is eltérő.

Ezt az attitűdöt visszük magunkkal a munka világába, nem véletlen tehát, hogy a HR-szakirodalom nagy figyelmet szentel annak, hogy a vezetők hogyan motiváljanak, fejlesszenek bennünket és hogyan kötelezzenek el minket hosszú távon a munkahelyen.

Ezeknek a tudásforrásoknak a használata, illetve a fiatalok véleményének figyelembevétele a szakszervezetek számára különösen fontos eszköz, hiszen a cél az, hogy a fiatal munkavállalóknak is átadják a szakszervezeti mozgalom értékeit, hogy ezeket a jövő generációi is megismerhessék, magukévá tehessék és fejlesszék az adott kor igényei szerint. Mi, akiket már elkötelezetté tett a mozgalom, kötelességünknek érezzük, hogy kortársaink és az utánunk következő nemzedékek számára saját példánkon keresztül mutassuk meg, hogy az egyik legfontosabb és a társadalom érdekeit talán leginkább szolgáló feladat saját, illetve egymás érdekeiért, értékeiért közösen kiállni, azokat együttesen képviselni, egymással szolidárisnak lenni. Ennek a feladatnak az egyik lépcsőfoka egy reprezentatív kutatás elkészítése volt.

Mi jellemző a mai fiatalságra?

Minden ember más és más, ennek ellenére mégis vannak olyan jellemzők, amelyek részben vagy szinte teljes egészében jellemzőek egy-egy generációra. Így az Y és Z generációnak is megvannak a saját, jellegzetes tulajdonságai.

Alapvetően igaz, hogy a materiális dolgok mellett felértékelődött egy másik alapvető igény, amely nem más, mint az élmények keresése és megélése. Elfogadók és nyitottak az Y és Z generáció tagjai és minden újdonság érdekli őket. Szeretik érezni önmaguk fontosságát és azt, hogy amit tesznek, azt egy magasabb cél elérése érdekében teszik, azaz egy kicsit szeretnék megváltani a világot, úgy, hogy közben nagy hangsúlyt fektetnek önmaguk megvalósítására. Rugalmasabbak és könnyebben alkalmazkodnak, így a munkahelyváltáson sem töprengenek túl sokat, ha úgy érzik, hogy nem megfelelő számukra az aktuális állásuk. Szeretik a kreativitást, viszont nem szeretik a szigorú és merev szabályokat. Ha valami elromlik, inkább kidobják, mintsem megjavítják. Nem olvasnak hosszú szövegeket, viszont nagyon szeretik az információközlés figyelemfelkeltő, kreatív és vicces formáit. Nem erősségük a türelem, mindent azonnal szeretnének.

Melyek a legfőbb prioritások munkahelykereséskor?

A fiatalok megértésén túl azonosítanunk kell azokat a kérdéseket is, amelyek nap mint nap foglalkoztatják őket. Ezek a felismerések hasznos információt biztosítanak a szakszervezetek számára, hiszen ennek tudatában olyan témákat tűzhetnek zászlajukra, amelyek a fiatalok számára is érdekesek és fontosak.

A kutatás eredménye alapján a munkahelykeresés során a legfőbb szempont a jó fizetés, hogy biztosítva legyen a megélhetés és ne kelljen aggódni anyagi gondok miatt. A második helyen a biztos munkahely áll, vagyis, hogy ne kelljen félni a munkahely elvesztése miatt. Míg az első két igény minden egyes munkavállalónál megjelenik, függetlenül attól, hogy valaki hány éves, a rangsorban harmadik már inkább az Y és Z generáció sajátossága. Eszerint számukra fontos, hogy olyan munkát végezzenek, amelyben megvalósíthatják önmagukat. Az eddigi tapasztalatokhoz képest a Z generáció számára már felerősödött az a szempont, hogy olyan emberekkel dolgozhassanak együtt, akiket szeretnek.

A fiatalok számára melyek a legnagyobb problémák a munka világában?

A válaszadók szerint egyértelműen az alacsony bérek okozzák a legnagyobb gondot a fiatalok számára, amely érthető, hiszen pályakezdőként szinte mindenhol viszonylag alacsony bérrel honorálják az elvégzett munkát.

Második komoly probléma számukra, hogy nem a tudás és a szorgalom számít az előrejutásnál, hanem a kapcsolati tőke. Ez egyébként sokkal jobban megjelenik a Z generáció problématérképén, mint az Y generáció esetében.

Ha a harmadik legnagyobb nehézséget vizsgáljuk, igen érdekes tendenciát figyelhetünk meg. Itt ugyanis az Y és a Z generáció számára már más jelent meg releváns problémaként.

Míg az Y nemzedék kiszolgáltatottnak érzi magát, addig a Z generáció a karrierelehetőségek hiányára panaszkodik. Annak ellenére, hogy még kevésbé tapasztaltak, a fiatalok meglehetősen fejlett igazságérzettel rendelkeznek.

A Magyar Szakszervezeti Szövetség és a Policy Agenda közös kutatásai megmutatták, hogy milyen jelentős a béregyenlőtlenség az országban. Kíváncsiak voltunk, mi a fiatalok véleménye a kérdésről. Eszerint az abszolút többség számára elfogadhatatlan, hogy a társadalom legjobban kereső 5%-a ugyanannyit visz haza, mint a legrosszabbul keresők 40%-a. Itt a véleményekben nem találtunk jelentős különbséget generációs alapon. A kutatások azt is megállapították, hogy az egykulcsos adórendszer minimum megőrzi ezt a béregyenlőtlenséget, az adókedvezményeken keresztül pedig még növeli is.

A 35 év alattiak 74 százaléka elutasítja azt az adórendszert, amely arányait tekintve ugyanannyit vesz el a legfelsőbb rétegektől, mint a társadalom szegényebbjeitől.

Mennyire ismerik a fiatalok a szakszervezeteket?

Bizakodásra ad okot, hogy a kérdőívkitöltők 7 százaléka nyilatkozott úgy, hogy tagja valamelyik szakszervezetnek, amely bizonyítja, hogy egyáltalán nem lehetetlen megszólítani a fiatalokat, hiszen ez alig van az országos átlag (9%) alatt. Önmagukban a számok alacsonyak, de az arányokat tekintve reménykeltők. A túlnyomó többség nem tag, és olyan munkahelyen dolgozik, ahol nincsen szakszervezet. Ez két dolgot jelenthet, mégpedig azt, hogy ezek a fiatalok vagy nincsenek tisztában azzal, hogy van-e a munkahelyükön szakszervezet, vagy jellemzően kis- és közepes vállalkozásoknál dolgoznak, ahol a szakszervezetek valóban nincsenek jelen.

Munkánk során számtalanszor találkoztunk olyan fiatalokkal, akik soha nem hallottak a szakszervezetekről, azonban olyanok is akadtak szép számmal, akik szerint a szakszervezet a szocializmusból velünk maradó idejétmúlt, emiatt számukra nem igazán vonzó intézmény.  Ezért tudni szerettük volna, hogy mennyire általános ez a vélekedés.

Sajnos a válaszadók relatív többsége (26%) inkább egyetértett azzal, hogy a szakszervezet a szocializmusból itt maradt, egyfajta őskövület. Miközben például a Z generációnak semmilyen élménye nincs az 1990 előtti időszakról, 29 százalékuk azt gondolja, hogy a szakszervezet a szocializmus öröksége. Ha csak azoknak a véleményét nézzük, akik állást foglaltak valamelyik állítás mellett, akkor 50%-50% a két pólus közötti vélemény megoszlás. Azaz ugyanannyian vannak, akik azt gondolják, hogy a szakszervezet valamilyen szocializmusból jövő örökség, mint akik ezt nem így gondolják.

Megosztónak bizonyult az a kérdés is, amelyben azt vizsgáltuk, hogy egyetértenek-e a válaszadók azzal, hogy a szakszervezet egy valódi közösség, amely képes segíteni az egyéni problémák megoldásában. A válaszadók 1/3-a nem értett egyet, 1/3-uk egyetértett, az utolsó 1/3-nak pedig nem volt véleménye. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy miért nincs véleményük, elképzelhető, hogy nincsenek tisztában a szakszervezetek tevékenységével, amely szintén továbbgondolkodásra adhat okot.

Amikor arra kérdeztünk rá, hogy milyen tevékenységet folytat egy jól működő szakszervezet,

a túlnyomó többség azt a választ adta, hogy egy jó szakszervezet érdekvédelemmel foglalkozik, azonban 20 százalék nem tudta eldönteni, hogy inkább érdekvédelem vagy inkább közösség.

Ez a csoport akár célcsoportja is lehet a szakszervezeteknek és érdemes lenne komolyabban foglalkozni az ő elérésükkel és megszólításukkal.

Megkérdeztük azt is, hogy meglátásuk szerint mennyire ismerik a munkavállalókat megillető jogokat. A válaszadók relatív többsége, 49 százaléka azt mondta, hogy ismeri valamilyen szinten a jogait, 47 százalék pedig inkább nem vagy egyáltalán nem ismeri őket saját bevallása szerint. Ezt az eredményt támasztja alá többek között az is, hogy többségük, vagy egyáltalán semmilyen, vagy csak nagyon kevés információt kapott az iskolában erről a témáról. Általános vélekedés a fiatalokkal kapcsolatban, hogy meglehetősen individualisták. A kutatásunk rávilágított arra, hogy ez nemcsak egy sztereotípia, ugyanis a válaszadók többsége úgy gondolja, hogy ha valamilyen problémával szembesül a munkahelyén, azt neki önállóan kell megoldania. Ezt a kérdést megnéztük csak a szakszervezeti tagok körében is (fontos aláhúzni, hogy az adatok az alacsony esetszám miatt fenntartásokkal kezelendők). Ebben a metszetben megváltozik az összkép, már csak 25 százalékuk mondja azt, hogy saját maguknak kell megvédeniük jogaikat, és 60 százalékuk kiáll a közösségi védelem fontossága mellett.  Ez az eredmény rávilágít arra a megállapításra, hogy akik megtapasztalták az érdekképviselet jelenlétét, tevékenységét, ők jobban hisznek annak erejében, mint az egyéni érdekérvényesítésben. Azonban, ha önmagában azok között a dolgozók között vizsgálódunk, akik olyan munkahelyen dolgoznak, ahol van szakszervezet, de nem differenciáljuk őket tagok és nem tagok szerint, akkor 46 százalék az egyéni és 36 százalék a közösségi érdekérvényesítés, érdekvédelem mellettiek aránya. Ez elgondolkodtató abból a szempontból, hogy vajon inkább azok lesznek szakszervezeti tagok, akik már alapbeállítódásukban is inkább közösségpártiak, vagy tagként változik meg az emberek véleménye.

Fontos kérdés a bizalom is. Ennek kapcsán azt vizsgáltuk, hogy egy fiatal munkavállaló mennyire bízik meg a szakszervezetben és mennyire az államban, ha valamilyen problémával szembesül.

Az eredmények alapján egészen egyértelmű, hogy az államban nagyon kevesen bíznak meg, 77 százalék azt mondta, hogy inkább nem, vagy egyáltalán nem bízna munkahelyi probléma esetén az állam segítségében. A szakszervezetek esetében jobb az arány, de őket is a válaszadók 53 százaléka elutasítja.

Itt meg kell említeni, és ez egyben egy jelentős probléma is, hogy sokan nem tudtak erre a kérdésre válaszolni. Azaz mintha nem ismernék, hogy milyen mozgástere, lehetősége van a szakszervezeteknek egy munkahelyen.

Rendszeresen visszatérő állítás, hogy a magyar ember passzív, nem hajlandó megmozdulni, ha a jogainak megvédéséről van szó. Ezért megkérdeztük a fiatalokat, hogy milyen tiltakozási formát választanának, meddig mennének el, ha ki kellene állniuk jogaik mellett. Magas volt azoknak az aránya (32%), akik vagy nem tudták eldönteni a kérdésre a választ, vagy valamilyen más okból, de egyiket sem jelölték meg. Érdekes, hogy a relatív többség (39%) részt venne egy sztrájkban. Még a vadsztrájkban való részvételi hajlandóság is viszonylag magasnak tűnik. Azt fontos hozzátenni, hogy nem biztos, hogy ténylegesen is ennyien mozdulnának meg közülük, főleg, ha úgy érzik, nem érinti őket a kérdés közvetlenül. Illetve a „mai fiatalok” sokkal inkább élnek az online térben, mint a 10-20 évvel ezelőtti fiatalok, tehát, a mostani 40-50 éves korosztály, számukra már az is jelenthet részvételt, ha egy eseményre online visszajeleznek, hogy jelen lesznek, holott az ő fejükben ez nem feltétlen jelent elköteleződést.

Konklúzió

Reprezentatív kutatásunk segített, hogy mélyebb betekintést nyerjünk abba, hogy mi mozgatja meg a fiatalokat, vagy éppen mi nem, milyen szempontok szerint döntenek, és ami számunkra a legfontosabb, hogy mi a véleményük a közösségi érdekvédelemről, szakszervezetekről.

Az eredmények alapján a helyzet bíztató, de azt a feltevést is tovább erősíti, miszerint a szakszervezeteknek is egyre inkább alkalmazkodniuk kell a jelen kor kihívásaihoz és nyitni az új felé. A fiatalok számára fontos, hogy az ő nyelvükön kommunikáljunk és az ő témáikkal foglalkozzunk, amellyel sikereket tudunk elérni.

A szakszervezeti vezetőknek a kollektív tárgyalások során kifejezetten a fiatalokat érintő problémákról is érdemes lenne tárgyalniuk. Így például szorgalmazhatnák egy olyan karrierút megfogalmazását és lefektetését, amely pontosan leírja, hogyan lehet egyik lépcsőfokról feljutni a másikra, és ehhez a lépéshez milyen eredményeket kell elérni, s milyen készségek és kompetenciák elsajátítására van szüksége egy kevésbé tapasztalt munkavállalónak. Ez azért is lenne fontos, mert a béreken túl az önálló életkezdéshez, vagy akár családtervezéshez elengedhetetlen egy kiszámítható jövőkép, amelynek jelenleg igencsak híján vannak a fiatal munkavállalók. Ez meg is látszik például az elvándorlási hajlandóságukon, sokan inkább külföldön keresik a boldogulást, ahol hosszabb távon tudnak tervezni a kedvezőbb munkapiaci és munkahelyi körülmények miatt.

A jelenlegi érdekvédelmi tevékenység és a szolgáltatások nyújtása mellett nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a helyi közösségek megerősítésére is, a helyi ügyek és problémák felvállalására, hiszen ez is egy olyan momentum, amelyre kortól függetlenül minden munkavállalónak igénye van. Sokszor éppen az a probléma – ami a válaszokból is érzékelhető – hogy sokan nincsenek tisztában a szakszervezetek eredményeivel, vagy éppen olyan sztereotípiák alapján tekintenek rájuk, amik nem feltétlen valósak, a tényleges tevékenységről pedig gyakran nincs információjuk. A kis közösségeken keresztül viszont ezeket a falakat le lehetne bontani és új, a jelen kornak megfelelő tulajdonságokkal felruházni a munkahelyi érdekvédelmet, amely már azok számára is vonzó lehet, akik eddig nem találkoztak a közösségi érdekvédelemmel. Ehhez persze elengedhetetlen a fiatalos, modern kommunikációs csatornák mindennapi tevékenységbe történő beiktatása.

Az Y és a Z generáció tagjai számára az önmegvalósítás mellett kiemelt helyet kap, hogy amit csinálnak, valamilyen nagyobb, fontosabb célt szolgáljon.

A szakszervezetek mind a két célkitűzést biztosítani tudják, hiszen nincs is annál nemesebb cél, mint hogy a munkavállalók egymás érdekeit közösen képviseljék, amely tevékenység során az érdekvédelmi munka megtérülése a magasabb bér és a jobb munkakörülmények a képviselt dolgozók számára. Ennek a munkának a során folyamatosan fejlődünk és tanulunk, amelyet a magánéletünkben is kamatoztatni tudunk, ráadásul egy összetartó és támogató közösség tagjaivá válhatunk.

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.